Álljon eme helyen, és szolgáljon jelmondatául gyűlölködésemnek Apáti Bence mély humanizmusáról tett tanubizonysága - amolyan “balos” módon, kontextusából kiragadva, s a reláció karójába húzva - , miszerin
“...igyekszem tartani magam ahhoz, hogy aki jól láthatóan segítségre szorul, azzal lehetőleg nem foglalkozom...”
Régóta felbasz az, hogy amit ezek (hmm, minő Bayer Zsolti hangvétel) kereszténység címszó alatt művelnek, az a legelemibb humanista elvárásokat sem elégítik ki. Beszélhetnék itt a legapróbb mozzanatra habzó szájjal egymás torkának ugró, sérelmeikből ki nem látszó és a másik megértésére legkisebb energiát sem pazarló tömegekről, vagy egymás állandó dehumanizálásáról, az emberi létezés köréből való kitagadásáról, akár főműsoridőben is. Beszélhetnénk itt akár arról is, hogy a kurva szánkókat siratják a meleg szobából, miközben Kelet-Magyarországon tömegek, köztük gyerekek élnek mélyszegénységben. Akár arról is szó eshetne, hogy a cinizmustól ótvaros szájszéleket hogy hagyhatja el sorozatosan a mi meg a ti megkülönböztetése, miközben mindannyian együtt ülünk a pácban. Vagy, hogy hogy lehetséges az, hogy az egyik balfasz Krisztus nevére hivatkozva uszít, a másik paraszt meg patkányozva küld el mindenkit a kurva anyjába, aki megelégelte ezt a fajta keresztény demokráciát. De ne beszéljünk ilyenekről, legyünk inkább ateisták...
Áhh, az sem jó… Megadja Gábor megmondta, az ateizmus betegség. Nem tudom melyik zsinaton döntöttek erről népnemzeti elvtársaink, de tessék, oké. A gyűlölet meg nyilván Krisztustól ered, meg az a kurva mosoly, ami kigyullad a szájak sarkában minden egyes karaktergyilkosság, vagy a problémák elbagatelizálása után. Mondjuk a lelkiismeret is Krisztustól ered... igaz lelkiismeret hiányában nem okoz lelkiismereti problémát a lelkiismeret hiánya.
Akkor legyünk inkább keresztény demokraták, és adjuk át magunkat annak a retkes kurva áhitatnak, ami a hatalmába kerít, miután habzó szájjal kurvázunk, férgezunk, majd posztoljunk szerető családunk körében advent negyedik vasárnapjáról. Meg persze arról, hogy a migránsos Soros kommunistái keresztényellenes jelszavakat skandáltak a nemzet jászolánál, majd nyugovóra térve kívánjunk a jó Jézus Krisztus szeretetében gazdag, boldog karácsonyt minden igaz magyart honfitársunknak.
Teljesen kész vagyok. Elvesztettem a fonalat, akkor most a Bibliának az A, vagy a B oldalát pörgetjük? Most akkor segíthetek másokon, vagy basszam be a hajléktalanokat egy arénába, hogy ne az utcán bűzölögjenek, hanem ott szedjék szét egymást? Vajon mennyi szemetet lehet még besöpörni az oltár alá? Na mindegy, kussolok inkább, nehogy megzavarjam a vallási hevülettől könnyes szemmel a nagyvezér ünnepi beszédén csüngő magyarok tömegét. Jó tüntikézést, a baloldali politikusoknak meg további jó politikaitőke harácsolást, mindenkinek kurva boldog karácsonyt, áll még a fátok szóval kuss legyen.
Zárójelben megjegyezném, keresztény vagyok. De ez a kibaszott álszent szimbólum politika, ahol mindenki migránspárti muszlim, aki kétségbeesésétől és a felgyülemlett indulattól, amit a nap mint nap a médiából szánkba zúduló szar keltett nem tud mást csinálni, mint hogy felborítja a nemzet fáját, kap el a hányinger. Keresztény vagyok, de például pont nem érdekel az, hogy mondjuk létezett-e Jézus. Ha mondai is csak a személye, ha csak afféle archetípus is, akkor is példamutató önnön valójában az ember feletti ember, megtestesítője mindannak, ami kiveszett a világból.
Mert kurvára nem a szöveg, meg a szimbólumok a lényeg. Nem ezek adják a morál alapját, hanem az ige. Vágod, hogy létezése cselekvést fejez ki? Mely cselekvés iránymutató minden időben, az emberré válás felé vezető úton. Meg amúgy is, ha már a Teremtő a saját képére formált meg, illene ehhez méltóan viselkedni. Jelszavak: türelem, megértés, megbocsátás, olyan mértékű hatalom, ami már nem tud mást, mint szeretni. Amúgy, meg tényleg boldog karácsonyt!
BG
