Nem tetszik, hogy átvettük az „influencer” kifejezést a magyar nyelvbe. Alapvetően egy semmitmondó kifejezésről van szó, mert hát mit is takar ez? Emberek, az interneten, öncélú pózokban tetszelegnek az életmódjukkal, felhasználói és fogyasztási szokásaikkal kapcsolatban és ezzel tesznek hatást, befolyást, „influenszelik” a befogadó gondolatait, szokásait. Hamar rájön az egyszeri marketinges, hogy az életmód-befolyás nem áll távol a reklámtól, ezért reklámfelületté lehet tenni embereket pénzért, akik bár csak tanácsokat akartak adni, vagy rosszabb esetben ki kívánták árusítani életüket valamilyen egomán gondolkodásmódból kifolyólag, vagy önnön cégüket, márkájukat magukra aggatva teszik saját személyüket reklámfelületté. Létezésük eggyé válik a befolyásolással; olyan ez, mint a szelfi: önmagának alanya és tárgya egyszerre. (Ugyanez a volt maga a létezés is, de ezt már elhagyta a korszellem.)
Általában, mivel ez a leglátogatottabb platform a fiatalok körében, ez az influenszerkedés és „trend-setter” mivolt a YouTube-on zajlik. Kimondott reklámcsatornákon, mint a Hunboxing vagy a Fanta Elnöki Főnökség és még sorolhatnánk. Ezek különösebb szót nem érdemelnek, mivel vegytiszta, megcsinált markentingről van szó, meetingeken kitalált személyiségeken keresztül akar egy multi életérzéseket eladni; ebben semmi új nincs.
Az életmódcsatornákról beszélni már eggyel keményebb dió, de igazán semmi felháborító nincs bennük, amíg csak önmagukról beszélnek. Igazán nem hiszem, hogy ártanának bárkinek, mivel egóból elmondják, hogy szerintük mi a fasza, aztán aki nem vevő rá, az udvariasan visszautasíthatja, gond egy szál se. Ebből van a legkevesebb.
Hiszen mikor megízleli a feliratkozószámot és a nézettségnövekedést és ne adj’ Isten az első szponzorpénz (majd szponzorpéniszt) akkor nehéz ellenállni és nem reklámfelületté válni. Ez már durván az elaljasodás része személyiségnek. Nem elég, hogy az influencer-kifejezés átvétele az egyik legdurvább kulturális öngyarmatosítás és hogy az ezt főállásban űző emberek szavára egy adott módon élni egy szolgai tudat-öngyarmatosítás, de kiüresedett módon, minden morál és erkölcs nélkül állításokat tenni, melyekben már a szponzoron kívül senki nem hisz (ő is csak a profit miatt) az már szellemi öngyarmatosítás is.
(Videó helye: https://www.youtube.com/watch?v=QasF87O3n5Q&t=321s)
De a dolog itt nem áll meg. Mi van akkor, ha sosem rendelkeztél morállal? Akkor érkezik el Donát és Noncsi ideje. Azonos névvel létezik egy YouTube-csatorna, 5300 feliratkozóval (ez a szám egy cseppet sem számít). Ők annyit tudnak, hogy fiatalok (25 és 24 évesek), keresztények és házasok immáron két éve. Ez remek. A csatorna a legénybúcsú videójával indul és tudatos influenszerré válás a tevékenységük célja a házasságukon keresztül. És ez a legsátánibb művelet ami csak létezhez: az emberi élet egyik legszakrálisabb intézményét, a házasságot felhasználni öncélú egofelfújásra, pózolni az öncélúsággal és még büszkélkedni is vele, bio-díszletként használni a feleséged a videóidban és fos motivációs beszédeket tartani olyan dolgokról amik vagy nettó károsak („A negatív embereket nagyon tudom sajnálni, velük nem lehet mit kezdeni”) vagy iszonyatos közhelyek, mint például hogy ha el akarsz élni célokat akkor legyenek céljaid és próbáld elérni őket. Házasságuk piedesztálra állítása és az állandó tökéletesség hirdetése és az örökös visszaböfögése házassági tanácsadó (Gary Chapman jó) és motivációs könyveknek minden videó és gondolat gerince. Már ez is meggyalázza a házasságot spiritualitásában, bensőségességében és csaknem minden más elemében, de tovább megy és azt mondja, hogy akkor váljunk reklámfelületté mi is: a videók egy része saját ruhaüzlettel házal, a Gihon FED-del, egy másik része pedig a gyülekezetüket reklámozza, a Grace Home-ot. Erre már csak ráadásként érkezik a nagy igazságok puffogtatása és a teljes hülyének – és lenézése a nézőknek, valamint a szegény emberekre úgy hivatkozni, hogy „az olyan emberek”.
A bulvár egy új, általam sosem látott útja ez. Ijesztő hogy mennyire könnyen üresedik ki az önös cukormáz és a végtelenül tévúton járó individualizmus nyomán hazudott társas élet amit korábban házasságnak hívtunk és a szakrális intézmény amit kereszténységnek.
LGy
