Fázom
a tarkómba mártom az ujjaim
mindenki engem néz az üres téren
a nyárfákra adásszünetet
fúj a nehéz szél
éles statikus zaj ahogy
a fény és a száraz levelek
ordítva rohannak egymásnak
kétségbeesve a gyenge ágak vermében
0,5
hosszabbított hatású
egy dobozban három levél
egy levélben 10 tabi
tenyeremben pillát növeszt
érdeklődve nézi szemem feketéjét
nagyokat pislog
fagyott lótusz virág
nem hatja meg
az ágak cseppfolyóssá válnak
fény és levél egymásba borulva hull a földre
magukkal rántják a csendes esőt
távolban a villanyoszlop tompa csillagfénye
ragyog fel s már alig látom
betakar a sötét a rongált fapadon
senki sem foglalkozik velem
fejemet a vállamra fektetem
Hideg van
KM
