2-3 hónapja a párommal néztük a Gravitációt. Sandra Bullock egyedül marad az űrben. Az egész egy ilyen szimbolikus, megszületés-újjászületéssztori, 3D-ben király, egyébként egy teljesen átlagos OSCAR-film egyértelmű jelölőkkel és jelöltekkel, 7,8/10, tök oké. De valami nem hagyott nyugodni. Piszkált a gondolat: most tényleg azt látom, hogy egy férfi megmondja a kurva nagy „know-how”-t a Sandra Bullocknak mielőtt eltűnik meg meghal, arról hogy hogyan élje túl. De hát a nő is űrhajós, kapott kiképzést, nem tud túlélni, kell az önfeláldozó hős férfi, hogy egyáltalán boldoguljon? Miért van ez?
És…
Ami a legfélelmetesebb: miért gondolkodom ezen én pont így? Álljunk meg egy szóra… Zene állj! A Gravitáció egy szimbolista film. A magára hagyott ember/emberiség, magzati születés- és /vagy újjászületéstörténete. Ott a mondanivaló, el lehet vonatkoztatni a konkrétan látottaktól, még ha szerintem nem is kell nagyban ezt megtenni. De akkor mi történt? Miért nem tudok egy alkotást a művészeti értékért élvezni, mik ezek a zavaró gondolatok?
Elmondom. A gender-ideológia. Két bevezető kurzust is hallgattam az egyetemen a gender-relációk és a média valamint a kultúra viszonyáról. Lévén kulturális termék és médium a film is, méghozzá tömeges, ezért természetesen a társadalmi nemekről szóló elmélet és annak torszülött fattya, a tudománnyá hazudott gender-ideológia a világ minden jelenségét a férfi-női ellentétre húzza fel, a nők férfiak általi elnyomatásával magyarázza PÉLDÁUL azt is, hogy egy nő egy férfitől kaphat segítséget egy film történetében. Mit nekünk narratíva, karakterek, karakterdinamika, narratív funkciók, ősi mítoszok, vagy hogy a Gravitáció akár a női autonómia és újjászületés csimborasszójaként is értelmezhető lehet?!
A gondolat magva a méreg. Nem csak a Gravitáció c. film kapcsán éreztem ugyanezt. A filmnyelv és a történetmesélés szándékos félremagyarázása annak érdekében, hogy az ideológia még egy fantomlábon állhasson, sátáni művelet. Példa: egy alacsonyabb nő, egy magasabb férfira felfelé néz a vásznon. A féri feje nagyobb, a nőé kisebb. (Az anatómia senkit nem érdekel.) Miért? AZÉRT BASZD MEG, MERT MINDENKI, AKI FILMET GYÁRT, AZ A NŐK ELNYOMATÁSÁBAN VESZ RÉSZT ÉS KITERJESZTI EZT A TUDATOS MANIPULÁCIÓT AZ EGÉSZ VILÁGRA! A TUDATODAT GYARMATOSÍTJÁK BASSZAD MEG, NEM ÉRTED?! ELNYOMÓ ROHADÉK FÉRFIAK!
Aha… (Gyuricza úr.) És akkor talán nem gyarmatosít?
Meglehet, hogy mindez, amit a gender ideológia mond, az igaz. Ez az egész tudati gyarmatosítás. Nyilván nem, de mint gondolkodó, fenntartom ennek a lehetőségét. De engedtessék meg szóvá tennem, hogy a tudati gyarmatosítás, nem csak a patriarchátus kiváltsága ezesetben. Az hogy én, a társadalmi nemek átfogó ideológiájának ellenzője emiatt nem tudok élvezni egy filmet, vagy úgy bármilyen kulturális vagy művészeti terméket pusztán szórakozásból, és ami még fájóbb, hogy a művészeti mondanivalót is leköpi ez a gondolat…
Köszi szépen…
LGy
